Egy városligeti pokemonozás után a felújított Szent Gellért-hegyi csúszdás játszótérre mentünk megnézni a gyerkőcökkel, mit is ad ez a játszótér. Tengeri szörnyeset játszottunk a téren, négy órát töltöttünk ott – több kellene belőle az országban! Teszt két és fél gyermekkel és videóval (disclosure: a fél gyermek a cikk írója lenne).
Nálunk egy évvel a Pokémon-os játék debütálása után vált sláger témává a cuki állatokat gyűjtögető alkalmazás. Áronnak, aki már nyolc és fél éves, saját Pokémon Go felhasználófiókja és jelszava van (a kritikák előtt megjegyzem, szülői ellenőrzés alatt, az én készülékemen játszhat). Régóta megígértem neki, egy vakációs nap a Városligetbe látogatunk, ahol lépten nyomon Pokéstop-ok vannak, ritka és cuki pokémonok jelennek meg.
Eléggé hamar eluntuk azonban a gyűjtögetést, a gyerkőcök megéheztek, az ebéd után a Szent Gellért hegyen lévő, nemrég felújított játszóteret céloztuk meg. A kötelező metrózás után fél három környékén értünk oda – gyermekek még csak mutatóban voltak, igaz 30 fok felé közeledett a hőmérő higanyszála (van még egyáltalán higanyos hőmérő?) A környékbeliek valószínű tudnak valamit, mert csak később, 4 óra környékén népesedett be a tér. A csúszdák közül csak egy (a fedett cső csúszda) volt használható 4 óra előtt, a többit a napfény forrósította.
Négy órányi játszás
Nem terveztünk sokat maradni a játszótéren, de csak fél hétkor sikerült elráncigálni onnan a gyerkőcöket. A játszótér mellett van egy vízcsap, így az Szent Gellért szálloda előtti téren feltöltött vízkészletet folyamatosan pótolni tudtuk. Mobil vécé van a közelben, igaz, rettentően koszos, de ha muszáj, van hova menni és a vízcsapnál kezet is lehet mosni. Az ételről meg anyuci kifogyhatatlan készlete gondoskodott.
Szóval, hosszúra sikeredett a játszótéri tartózkodás, de nagyon hamar elröpült az idő. Az egész játszóteret (igen, az egészet) ez a csúszásgátló gumiszerű anyag borítja be. Ezzel vigyázni kell, a hamis biztonság látszatát kelti: ha levél, homok kerül rá, akkor könnyen el lehet rajta csúszni – a fél gyermeknek sikerült is.
A tengeri szörnyek
A csúszdák voltak a legkevésbé használt játszótéri eszközök gyerkőceim által: Áront és Ábelt is elvarázsolta a homokozó mellett lévő, ringatható játék, amit ők hajónak kiáltottak ki. Én voltam a tengeri szörny, aki rángatta a hajót, a fiúk lepotyogtak róla, és a közeli szigetekre menekültek, a tengeri szörnynek meg el kellett őket kapni. A nagyobb központi sziget alatt egy alagút található, most nagyon jól illeszkedett a fogócskás, bújócskás játékhoz.
Amikor nem a tengeri szörnyes játékot játszottunk, én pihentem, és a közeli Pokéstop-tól kértem a labdákat. Ábel a csúszdák tetején lévő mászókát igyekezett meghódítani: a tetején van egy börtönketrec, oda szeretett volna feljutni, de nem sikerült. Áron mászókázott, majd bátorságot gyűjtött, és lecsúszott a fedett csőcsúszdán – még felvételt is készített róla, kettőt.
A mosógép réme
Homokozó is van a téren, ami a közeli vízcsappal kombinálva az anyukák és mosógépek réme, de a gyerkőcök kedvence. Ábelnek még a háta közepe is sáros, homokos volt a végén, de hát erre találták ki a játszótereket, nem igaz? A végén kicsit leporoltam, visszaadtam rá a pólóját és a metrón, villamoson szalonképesen utazhatott.
A csúszdák melletti területet óriási mászófallá varázsolták. Aki akar, lépcsőn mehet fel, de két kötelet is kifeszítettek, hogy azokba kapaszkodva lehessen feljutni a csúszdákhoz. Két, a földbe beépített ugráló is van a téren – nyilván erősebb, ipari használatú, hogy bírja a sok gyűrődést. Ezek igazából egyszemélyesek, hiába próbálkoztunk ketten-hárman, nem fértünk el jól rajta. Vagyis minden egyes négyzetcentiméter a játékra van kihegyezve!
Jó volt ott játszani, bármikor visszamennék! Nyáron érdemes délután 4 órakor kimenni, addigra a csúszdák árnyékba lesznek, használhatóak. A közeli mobil vécé, nos hát az inkább felejtős, de hogy vízcsap is van, az mindenképp extra. Ha valaki egy jó játszótéren szeretne a gyerkőcökkel minőségi időt tölteni, nos ez mindenképp ajánlott hely. Igazi kár, hogy csak egy van belőle az országban.
