Kiskoromban, a panelházak között egy ember szokott néha megjelenni - a sok ember között. Mindig először a hangját hallottuk, ahogy - nyilván, románul - kiáltotta, hogy Geamurileee - vagyis Ablaküveeeeeg. Hátán hordta a már méretre vágott standard ablaküveget - marha nehéz lehetett -, és várta, hogy végre valaki leintse, hogy a vásott kölykök által berúgott ablakot kicserélje. És pénzhez jusson. Ő volt az üveges.
Nagy koromban arra vitt a sors, hogy írással, szövegekkel foglalkozzam. Ha minden egyes cikkemet egymás mellé tennénk, biztos kijönne belőle már egy enciklopédia kötetnyi - ha nem több. Hivatalos megnevezése mesterségemnek: újságíró, bár egy ideje írásaim többsége nem újságban jelennek meg, legalább is nem a hagyományos értelembe vett újságba. Weben, cégek oldalain, mindenfelé.
Én magam szövegesnek tartom. Aki az ujjaiban hordja tehetségét és szorgalmát. És tenyerén az ügyfeleket.