No meg egy mobiltelefonból
Valahogy elment mellettem a Google Cardboard mellett, amikor azt 2014-ben egy Google fejlesztőknek tartott konferencián bemutatták a keresőóriás fillérekből megvalósítható virtuális valóság szemüveg projektjét. A neve is mutatja, hogy olcsó, egyszerű dologról van szó, amely tényleg kartonból készült. És egy virtuális szemüveget takar. A Google célja ezzel a virtuális valósággal játszani egy kicsit, ízlelgetni, kipróbálni a lehetőségeket.
A The New York Times tavaly novemberben amerikai előfizetőinek egy Google Cardboard-ot postázott egyik vasárnapi lapszám mellé. És elkezdett tartalmakat is gyártani mellé. Mint kiderült, hirdetéseket is, tehát azóta jócskán megfizették a hirdetők az ingyen szemüvegek árát. Mivel én csak szegény kelet-európai, digitális verzió előfizető vagyok, hozzám nem jutott el ez VR szemüveg - ingyen.
Cardboard szegényeknek
De mivel nekem is kellett, körbenéztem a neten. A Google Cardboard hivatalos oldalán minden specifikációt elérhetővé tettek a felhasználók számára. Ha valaki gyártani szeretné ezt a virtuális szemüveget, és biztosra kíván menni, akkor potom öt dollárt, azaz 1500 forintot kell fizessen a hivatalos tervekért.
Második menetben online gyártókat találtam, akik 15-20 dollárért árulták a színes, szagos, NFC chipes virtuális szemüveget (az NFC chipre később visszatérek). Majd az eBay-en első keresés után 1100 forintért meg lehetett venni a teljes készletet, chip nélkül, nyilván. Az én iPhone 4S készülékem – bár csak másfél éves, mert garanciálisan ki kellett cserélniük – nem tartalmaz NFC chipet (igaz, csak az iPhone 6-osba építették be, hogy mobilfizetésre lehessen használni, Steve Jobs forogna is a sírjában, ha ezt látná). Így a chip nélküli változat tökéletesen megfelelt.
Az is megfordult a fejembe, hogy elmenjek egy optikushoz, hogy onnan vásároljam meg a lencséket, benzinköltséggel – no meg ha engedek az üzletek csábításának – sokkal többe került volna, mint az 1100 forint.
Négy hét múlva, a karácsonyt megelőző feladatokkal teli időszakban meg is érkezett a szemüveg.
A csomag tartalma:
Kartonból kivágott szemüveg, 3 darab különálló karton
Egy pár lencse
Mágnes
Ragasztó, amivel a lencsét rögzítjük
Gumi fejpánt
Ragasztó, amivel a fejpántot rögzítjük
És befőttesüveg gumi, ami rögzíti az egész szemüveget
A karton az olyan kézügyességben járatlanok számára lett kitalálva, mint én, aki sokat bajlódik a varrással is. A szükséges lyukat előre kivágták, nekünk csak el kell távolítani a felesleges kartondarabokat. Majd egymáshoz illeszteni a részeket, egymáshoz illesztve a számokat. Szóval hülyebiztos, mégis az összeszerelés kedvesemre bíztam. Ezután fel kell ragasztani a fejpántot is, rögzíteni az összeállt karton szemüveget a mellékelt befőttesüveg gumival.
A szemüvegnek van elől egy kis tokja, oda kell becsúsztatni a telefont – legyen az iPhone, Androidos készülék. A nagyon nagy képernyőjű készülékekhez az általam vásárolt verzió nem jó, átlagos képernyővel kell számolni.
Kép, dupla whiskyvel
Majd következett a NYTimes alkalmazásának letöltése és rögtön bele is vetettem magam a mélybe: egy párizsi merényletre megemlékezőkről szóló filmet néztünk meg elsőre. Az egész család, gyermekekkel együtt. A fejünket jobbra balra, teljesen körbe tudjuk mozgatni, körbe tudunk nézni a környezetben.
Elsőre fura volt, duplán láttuk a dolgokat – ilyenkor a telefont középre kell tologatni. Szokni kell a látványt. Eléggé magával ragadó tud lenni az biztos. Ezután következett egy másik videót, melyet olyan gyermekekről készített a NYTimes, akik elkerültek otthonukból. Volt egy jelenet, mikor az koszovói kissrác egy romos épületben, magasabban volt. Ekkor kezdtem el szédelegni, még a normális valóságot is nehezen bírom, hát ezt... Le kellett ülnöm. Ebben voltak autón utazós jelenetek is, és még akkor is hogy tudtam, ez csak egy virtuális utazás, az élmény nagyszerű volt.
Macerás, mert…
Eléggé macerás volt azonban a dolog, mert kézzel elindítottam a filmeket és mire bedugtam a telefont a készülékbe, nos hát 10 másodperc biztos letelt. Valami még hiányzott, nem tudtam, hogyan kell irányítani a szemüveggel a fejeden a dolgokat.
Ekkor gondoltam, érdemes lenne kipróbálni, milyen a hivatalos alkalmazás, mert hogy ilyen is van. A Cardboard nevet viseli és megtanít, hogyan tudjuk irányítani a szemüveget. Épp december 9-én, egy nappal a cikk írása előtt frissítették és kiegészítették a Cardboard-dal használható alkalmazások listájával.
És hogy kell használni: a szemüveg oldalán lévő mágneses gomb lehúzásával kattintunk, ha elfordítjuk a feljünket függőlegesre, akkor kilépünk az adott menüből. Az NFC chip is az alkalmazások irányítására van kitalálva: alapesetben a Cardboard gyors indítására szolgál, de át lehet írni, hogy más alkalmazásokat is elindítson. Ezt a részt nem próbáltam.
Egy-két negatívum
No, de hogy negatívumot is írjak, mert ez is illik egy hasonló teszthez: a karton kényelmetlen, nyomja az orrot. Ahol a homlok meg az orr érintkezik a kartonnal, pár használat után zsíros, koszos lesz, amit nagyon sokáig takarítani nem lehet. Kevés az alkalmazás, de legalább, ami van, az ingyenes. Nagy adatforgalmat igényel, így érdemes wifin tesztelgetni.
Arra jó, hogy eljátszadozzunk vele, kipróbáljuk. Aki sokat játszik, nem akar százezer forintokat kiadni, hogy kipróbálja milyen a virtuális valóság, nos annak kiváló szórakozási lehetőség. De semmi más. Érdemes erősebb telefonnal rendelkezni, mint az én iPhone 4s-em, mert nagyon sok alkalmazás rajta már nem fut, van folyamatosan ugrál, meghal.
